2009. január 3., szombat



" Csak azok a népek tekinthetnek cselekvően előre jövőjükre, amelyek ismerik múltjukat és képesek is tanulni e múlt tanulságaiból. "

KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR


"Boldog az a nemzet,
melynek kertjében
nyílnak a rózsák!"

Apáczai Csere János


Kőrösi Csoma emlékek itthon és külföldön

A tudós halála után az emberi kegyelet hamarosan mind több emléket állított Kőrösinek. Az indiai Darzsilingben felállított síremléke szinte zarándokhellyé vált. Holló Barnabás szobra még mindig ott áll a kalkuttai Asian Society székházában. A Tokióban 1933-ban felállított szobra a Japánban buddhista szentté avatott nagy magyar tudósnak, a szent embernek, az egyetlen nyugati boddhiszattvának állít emléket. A szanszkritológus Takakazu Dsundsiro Kőrösi önfeláldozását példának állítja Japán számára, mikor az ország a materializmus hatására elhanyagolja szellemi értékeit. "A buddhizmus - hangoztatta a szónok - nem felekezeti mozgalom, nem ismer faji határokat, s így a keresztény Csomát szívesen fogadja be a buddhizmus történelmi hősei, felszentelt boddhiszattvái közé".

Figyelemreméltó történetről számolt be az ünnepségen a nagy japán tibetológus, Kavagucsi Yekai, aki négyszer járt Közép-Ázsiában Kőrösi Csoma nyomdokain. 41 évvel korábban határozta el, hogy Csoma művét fogja folytatni. 1896-ban kísérelt meg Nepálon át bejutni a titokzatos Tibetbe. Akkor is vonakodtak a vízumot megadni, de amikor a nepáli kormánybiztos meglátta a fiatal japán orientalista kezében Csoma tibeti szótárát, azonnal felajánlotta a vízumot. Így vált akkor ott a tudós neve ajánlólevéllé. Amerre Kavagucsi megfordult Tibetben, mindenütt a legnagyobb tisztelettel emlegették az Ázsiába szakadt magyar tudóst. A legenda szárnyán már régóta Boddhiszattvá lett Csomából, mielőtt hivatalosan tudomásul vették volna, hogy Csoma sírjához zarándokolni járnak a buddhisták.
Érdemes megemlíteni Kőrösi Csoma hatását a teozófiai mozgalomra is. H.P.Blavatsky asszony, a teozófia mozgalmának elindítója maga emlékezik meg Csomáról az "India barlangjai és sivatagjai" című munkájában. Ő, aki a régi szanszkrit és tibeti vallásfilozófiai eszméket Nyugat számára hozzáférhetővé tette, erre vonatkozóan műveiben adataira nézve konkrétabb forrásokat nem jelölt meg, nagy valószínűség szerint Kőrösi Csoma Sándor kutatásaiból szerezte első impulzusait és tudását.{(7)A tudományos konferencia anyagait a Turán, magyar eredetkutatással foglalkozó folyóirat 2000. év során sorra megjelentette. A Kőrösi Csoma Sándorról szóló előadások közt sok új megközelítésű is megjelent, melyeket ismertetésünkben felhasználtunk. } "Néhány évvel ezelőtt egy magyar utazó, minden támogatás nélkül, koldus szegényen, gyalog Tibetbe vándorolt... csupán tudásszomja vezette, hogy világosságot derítsen népének történelmi eredetére. Az eredmény az lett, hogy kimeríthetetlen tudományos forráskincsek kerültek napfényre. Hála Kőrösi Csoma Sándor rendkívüli buzgalmának, Tibetben olyan nyelvet ismerhettünk meg, melynek irodalma eddig teljesen ismeretlen volt.(8) Bejutott Tibet láma-köreibe, hozzáférkőzött az országában elzárkózva élő nép összes szent iratához, valószínűleg azért, mert a mongolokat és a tibetieket nem alárendelt fajnak, hanem testvéreknek nézte. Olyan eljárás ez, amelyet a tudósok céhe sohasem gyakorolt volna. Valóban, emberi és tudományos érzésünkben szégyen fog el, ha meggondoljuk, hogy aki szorgalmával a tudomány számára először tett hozzáférhetővé oly értékes kincseket, aki magvát vetette el bőséges aratásunknak, halála napjáig szegény és ismeretlen maradt." {(8)

Csoma Sándor a híres és még életében kiadott műve a Tibeti Nyelvtana és az Angol-Tibeti Szótára mellett további igen fontos művekkel gazdagította a tibetológia tudományát. A tibeti irodalmi és vallási anyagok kutatásakor csakhamar rájött, hogy a tibeti könyvek tanulmányozása a szanszkrit nélkül lehetetlen, hiszen a tibeti könyvek nagy része fordítás, amelyek megközelítéséhez elengedhetetlen a buddhista és keleti bölcseleti fogalmak ismerete és pontos definíciója is. Ezért párhuzamosan elkészítette a Szanszkrit-Tibeti-Buddhista Terminológiai Szótárat (szanszkrit neve Mahávjupatti), amely 1831-re el is készült, de akkor a kiadását a Bengáliai Ázsiai Társaság nem tartotta szükségesnek, így ennek a nagyon fontos alapműnek a kiadása csak 80 évvel később, jóval a szerző halála után történt meg. Ez a késlekedés hátráltatta a tibetológia fejlődését. A keleti bölcselet és a buddhista vallás megismertetése terén is jelentős alkotásai születtek. 1936-ban jelent meg a Jegyzetek Shakya életéből címen a tibeti kánonnak Buddhára vonatkozó része, amely ugyancsak alapjává vált a későbbiekben a századvég Buddhával kapcsolatos kiadványainak. Ugyanebben az évben jelent meg két fontos tanulmánya, A Kah-gyur és A Sztan-gyur elemzése. A tibeti kánon e két hatalmas művének jelentősége abban áll, hogy a buddhizmus indiai üldözésének idején sok �szent könyv� megsemmisült, és csak fordításban, tibeti nyelven maradt fenn. Létezésükről a nyugati világ ugyan értesült már, de tartalmát ő ismertette meg.}
Csomának szobra áll Csomakőrösön, Marosvásárhelyen, Budapesten a Tudományos Akadémia épületében és a Kínai Múzeum kertjében. Nagyenyeden, Göttingenben, Teheránban emléktábla örökíti meg a tudós ottjártát. Vietnamban tibeti stílusú emlékmű, Szécsényben múzeum viseli nevét. Iskolák és utcák végeláthatatlan sora ma is jelzi a hálás utókor tiszteletét.

Mi az üzenete a magyarságnak?

Kőrösi Csoma Sándor életéről és vándorlásairól a lexikonokban számos adatot találunk, de kevés szó esik munkásságának arról a részéről, amely túlmutat az angolok megbízásából végzett úttörő jellegű tibeti nyelvtan és szótár elkészítésén. Elhatározott célja indulásától haláláig nem változott, erről többször is nyilatkozott. Ez a cél hazaszeretetétől fűtötten hazájának végzendő nagy feladata volt mindig is. Megkeresni a magyarok őseit. Miért esik olyan kevés őszinte szó arról, ami őt így fűtötte? Ha jól megnézzük, a valóság az, hogy Csoma élete, munkásságának a magyar vonatkozásai még előttünk, magyarok előtt is a rejtegetett titkok közé tartozik. Bárki bármit is mond, Kőrösi Csoma soha nem mondott le arról, hogy megtalálja a magyarok rokonait. Miért van az, hogy az elismert nagy tudósról rögtön lekezelő, elnéző hangvételre váltanak át az ismertetések, amikor élete fő céljáról, a magyarok őshazájának a kereséséről, az ujgurokhoz való törekvéséről esik szó? Általában ilyen fogalmazással találkozunk: nem láthatta be tévedését, hogy hamis úton járt, mikor Turkesztán felé vette az irányt, nem tudhatta, hogy valójában ott nem találhatta meg a magyarok őseit, mert a nyelvtudomány halála után hamarosan kiderítette, hogy rokonaink a finnugorok, stb.
Vámbéry Ármin szerint "teljes lehetetlenség volt" megtalálni a magyarok rokonait, "mert a magyar nyelv ugor, és a török-tatár dialektus révén két változáson ment át. E tudás azonban újabb kutatások eredménye, amelyekről szegény Csomának aligha lehetett fogalma." Hunter is a korabeli általános szemléletnek alapján ítélkezik Csoma eredeti céljának esélyéről: "Népe őshazájának kutatása Ázsia területén kezdettől fogva kudarcra volt ítélve. De önfeláldozó munkássága révén e kutatás hosszú balsikerei között Csoma az emberi tudás új területének vetette meg az alapját." - zárja a gondolatot pozitív fordulattal. Ez a kettősség aztán minden értékelésben megjelenik a későbbiekben. A Révai Lexikon aztán már betetőzi a rejtett leértékelést: "Néhány tibeti szó magyaros hangzása csábította a magyarral való rokonság elképzelésére (kend-kied, Stan-Isten)"! Egyetérthetünk Márton Veronikával, aki kijelenti: "ha Kőrösi azt mondja, hogy a lánka, a szoba, a béka, a szabla,� a pata, azaz az út, ezek ugyanolyan jelentésűek a szanszkritben is, mint a magyarban, akkor én inkább Kőrösinek hiszek, bármit mondanak is a finnugristák!" {(9) Marton Veronika cikkének már a címe is sokatmondó: Kőrösi Csoma megkövetése. (Turán 2000) A továbbiakban e lényegretörő cikk alapján foglalom össze Csoma szanszkrit nyelvvel kapcsolatos álláspontját a mai felemás nyelvészeti szituációban, amikor a magyar nyelv erőltetett finnugor rokonsága már csak nálunk fenntartott.

}
A mai magyar tudósok nem ismernek annyi keleti nyelvet, mint Kőrösi Csoma. Ezért, aki oly tanulmányokkal, amelyeket Kőrösi elénk tár, behatóan nem foglalkozott, "ti. a szanszkrit, az indiai, a tibeti nyelvet nem mívelé, eljárását, eszméit, következtetéseit kellően nem értheti meg, érdemleges ítéletet felőle hozni nem tud". Pedig Kőrösi Csoma Vámbéry előtt már megállapította, hogy a magyar nyelv az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik, s mint ilyen "rokon nem szavakban ugyan, hanem alkotásban", azaz a nyelv logikájában a "török, az indiai, a chinai, a mogul és más nyelvekkel". Csomának kétsége sem volt afelől, hogy a hunok, az avarok és a magyarok egy és ugyanazon nép. Manapság már szeretik elfelejteni, hogy a magyar nyelv a világ legősibb nyelvének egyenesági leszármazottja, s nem véletlen, hogy a világ mintegy 60 nyelvével rokonították. Manapság meg sem próbálják megszívlelni Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenetét! Sőt, el is titkolják előlünk!

Foglalkozzatok a szanszkrit nyelvvel!

Kőrösi Csoma határozottan a magyar és a szanszkrit nyelv párhuzamaira és azonosságaira hívta fel többször is a figyelmet. Nyelvészeink is látják a vázolt ellentmondást, ma már kimondják: "Egyszer már foglalkozni kell Kőrösi Csoma Sándor azon kéziratos feljegyzéseivel is, mely szanszkrit szavak etimológiai fejtegetéseivel foglalkozik, s melyet ugyan nem fejezett be, - talán tibeti útján várt ezen kutatásaira választ, - de aminek továbbvitelére szinte buzdított bennünket, ezt írván:" (10) "Tanuljuk a szanszkrit nyelvet, mert semmilyen más népnek annyi haszna nem lehet belőle, mint a magyarnak". Majd szójegyzékét ezekkel a szavakkal fejezte be: "Anyagot én adtam. Eszmém ismeritek. Dicsőségünket, kérlek, keressétek." {(10)Aradi Éva: Kőrösi Csoma Sándor hagyatéka nyelvészeti kutatások tükrében. - Turán 2000.} 1786-ban fejtette ki az angol Jones a szanszkrit és néhány európai nyelv kapcsolatát: "A szanszkrit nyelv bámulatos szerkezettel rendelkezik, amely tökéletesebb a görög nyelvnél, gazdagabb a latinnál, ámde oly közeli rokonságot mutat e két nyelvvel, hogy ezt véletlen nem szülhette. Ezek mindannyian közös forrásból eredtek, amely meglehet, hogy többé már nem létezik". 1791-ben Bopp, az összehasonlító módszer alkalmazásával kimutatta az indoeurópai nyelvek és a szanszkrit közti hasonlóságot. Mikor Kőrösi elindult Indiába, általánosan elfogadott volt, hogy minden európai nyelv szanszkrit eredetű, csak a magyar és a finn nem. Vajon nem szándékos e kihagyás? Hisz Kőrösi az angol szanszkritológusokhoz írt levelében már 1825-ben arról értesít, hogy a szanszkrit az alkotásban párhuzamos a magyarral, de eltér a többi nyelvtől. Kizárt, hogy a nyelvészek ezt ne tudták volna. Valószínű, hogy az akkor kialakuló összehasonlító nyelvtudomány művelőit sérthette az indoeurópai nyelvek magyarral való rokonsága, hát még az, hogy a magyar nyelv, illetve annak elődje e nyelvek alapja lehessen ...

1849-ben, a szabadságharc bukása után a testben-lélekben megpróbáltatott magyarságra ráerőszakolták a finnugor származáselméletet. A szanszkrit nyelvnek az indogermán érdekek szerinti felhasználása vonta maga után a magyar nyelv és a magyar származáselmélet finnugorrá való alakítását. Így vált a szanszkrit nyelv nemzeti tragédiánk okozójává, ahelyett, hogy elismerést váltott volna ki. Ezért sugallják még ma is, hogy Kőrösi Csoma Sándor hiába ment Indiába, a magyar vonatkozásokból semmit sem talált.

És amit talált, azt gondos kezek eltüntették, munkáit agyonhallgatták.

Úttörő munkának számít a kovásznai Kádár László professzor ösztönzésére munkatársának, Aradi Évának hindi, szanszkrit helységnevek terén végzett elemzése, amely közvetlenül kapcsolódik Csoma útmutatásához, alátámasztva iránymutatásának helyességét. Ezek után vessünk egy pillantást magára az úti célra is. Hová törekedett Csoma olyan kitartóan? Csoma az ujgurok földjére indult. Az ujgur kérdés a magyar őstörténet külön fejezete. Kőrösi Csoma Sándor náluk kereste őseink nyomát. Ők az a nép, amelynek nevére hosszú évtizedes tibeti tartózkodása után rábukkant a forrásokban. Úticéljáról indulásától haláláig mindig ugyanazt mondja: a magyarok őseit indul el megkeresni az ujgurok földjén a mai Mongólia és Észak-nyugat Kína területén. Maga nyilatkozik erről az 1831-ben azon ritka írásában, amikor kifejti célját és törekvését is az angol Kennedy századosnak készülő beszámolójában. Amikor elhagytam hazámat, az én célom az volt, és ma is az, hogy eljussak Felső-Ázsia füves térségeire, ahol hajdan annak a fajnak első törzsei élték nomád életüket, amelyből én is származom. Meggyőződésem, hogy a magyar a hunok leszármazottja, ahogy már századok óta hírlik nálunk.

Erdélyben és a Göttingai Egyetemen folytatott tanulmányaim során elém került olvasmányaimból tudom, hogy a Hunok igazi ősei a Hjong-Nu-k voltak, amiről a kínai Han dinasztia évkönyvei beszélnek. Ha tehát fel akarom fedezni és meg akarom ismerni népem őshazáját, ahhoz Mongóliába kell mennem a Nagy Fal északi részébe, ahol a Hjong-Nu-k éltek immár több mint kétezer éve. Így véget ér majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd bizonyítani, hogy ellentétben a finn-magyar elmélete mellett kardoskodók megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe, és a történelmi hagyományokból ismert Hunokon át kései leszármazottja a rejtélyes Hjong-Nu-knak, akikről oly keveset tudunk még. De itt még nem tartok. Pillanatnyilag fel kell készülnöm egy nagyon nehéz utazásra a Himaláján át Lhasszáig, onnét pedig a "világ tetői"-nek hívott jeges, néptelen tájakon át egészen a kínai birodalom nyugati vidékéig, aztán még északabbra, a Góbi sivatagon is túl, a mongol sztyeppékig. Vajon találkozom-e ezekkel a Jugarokkal, akiknek a nevére többször is rábukkantam a nagy közvetítő, a Buddhizmus vallási törvényeinek kézikönyveiben, és akiknek köze lehet az ujgurokhoz, hacsak nem magához az Ujgorokhoz, melyből valaha a Magyarok nevét származtatták. Mindenesetre azon leszek, hogy nyomukra bukkanjak, mert a feltevés bőven megéri, hogy ellenőrizzem. Csoma göttingai tanulmányai alatt Blumenbach professzor előadásait hallgatta. E tudós a kínai évkönyvek alapján a magyarokat az ujguroktól származtatta. Gombocz Zoltán szerint a jugorok a hunok és a magyarok ősei, Jugria az őshaza, ahonnan a hunok és a magyarok Pannóniába vándoroltak. Csoma idejében általánosan elfogadott volt a magyar-hun-szkíta rokonság; bár a finnugor elmélet már megjelent, de későbbi pusztító egyeduralmát és vitát kizáró stílusát csak a szabadságharc leverése utáni időben érte el.

A finnugor szemléletű korszakban történészeink Kőrösi Csoma Sándor céljait vizsgálva megállapították, hogy téves nyomokon haladt, mert ha eljutott volna a kínai Kan-szú tartományba, ott az ujguroknak egy töredékét találja csak. E néptöredék török fajú rokon nép, de nem leszármazottja a hunoknak, vagy a magyaroknak. E kérdésről nagy vita alakult ki, amely azonban mára, jórészt a kínai régészeti leletek és történeti munkák hatására eldőlt. Kiderült, hogy Kőrösi itt sem tévedett.

Kik azok az ujgurok?

A Kína távoli nyugati részén a Tarimi medencében, a mai Xinjiang (Hsziancsiang) Ujgur Autonóm Területen élnek a jugarok, azaz a sárga ujgurok� E néptöredék temetkezési szokása olyan, mint a magyaroké volt a honfoglalás idején. Díszítőművészete, dallamkincse hasonló a miénkhez, étkezési szokásaik szintén. Az ujgurok nem az ismeretlenségből törtek elő, hiszen már a türk korszakban is a türk feliratok és a kínai források megemlékeztek róluk, az első feljegyzések Kr. után 605-ből származnak. Harcosaik számát 50 000-re tették a kínai történetírók, az összlakosság számát pedig 200 000-re becsülték. A Kínától Belső-Ázsián át Bizáncig. terjedő Türk Birodalmat a nagy nomád birodalom központjában, Orhonban 754-ben megdöntötték az ujgurok. Ezzel a hatalmat az ujgur törzsszövetség, vette át, amely nem egészen egy évszázadig, 840-ig volt Kelet Belső-Ázsia ura. Az ujgurok nevét a kínai forrásokban hajho alakban őrizték meg. Ez az ujgur név szabályos kínai átirata. Az ujgurok átvették a türköktől a rovásírást használatát is, az iráni eredetű ujgur írás (vagy "hu" írás) volt, amelyet később a mongolok és mandzsuk is átvettek. Itt készültek a szent könyvek fordításai Belső-Ázsia egyéb népeinek nyelveiből, amelyek idővel kínaival is bővültek. "A török régiség legműveltebb népe lett az ujgurból" - írja Ligeti Lajos(1986). A kínaiak az ujgurokat "Belső-Ázsia arisztokráciájának" nevezték. 790-ben a tibetiek legyőzték az ujgurok és a kínaiak szövetséges csapatait és ezzel hetven évre a Tarim medence ismét tibeti ellenőrzés alá került. Az Ujgur Birodalom azonban még 50 évig fennállt. Amikor a térségben 840-ben a kirgizek vették át a hatalmat, az ujgurok részben Kelet-Turkesztánba, a Tien-san vidékére vonultak, ott sokáig meghatározó szerepet vittek. Bár az ujgur hatalom ekkor leáldozott, az áttelepült ujgurok révén az ujgur kultúra az elkövetkezendő évszázadokban fejlődése csúcsára jutott. Nyugati új helyükre magukkal vitték a manicheus vallást, de nem telt sok időbe, s az új haza hagyományos vallása a buddhizmus is terjedni kezdett közöttük, sőt visszhangra talált a nesztorianizmus, a kereszténységnek keleten meghonosodott változata, amely akkoriban Kínában is elterjedt volt. Létrejött a később már buddhista kultúrájú Turfáni fejedelemség, 1209-ben a turfáni ujgurok uralkodója behódolt a terjeszkedő mongol birodalom fejének, Dzsingisz kánnak, így a mongolok nem pusztították el államukat és kultúrájukat. A mongolok számára pedig az ujgurok lettek a magasabb kultúra közvetítői. Ekkor vették át az ujguroktól az írást is.

Az ujgurok másik csoportja, amely Kína mellett maradt, megszilárdította hatalmát. Őket nevezik kanszui ujguroknak. A X. században jelentős szerepet játszottak a Tang dinasztia bukásában, majd több kínai dinasztia alapítói is lettek. Kanszu kulcsszerepét a Nyugat és Kína közötti kereskedelemben az ujgurok ügyesen kihasználták és rövidesen Kína legjelentősebb kereskedelmi partnerévé, nőtték ki magukat, és egészen máig megtartották nyelvüket és kultúrájukat. Török nyelvet beszélnek és buddhistavallásúak. Őket nevezik a kínaiak sárga ujguroknak - sziarig jugaroknak - saját nevük: jugar. Ők az a nép, amelynek nevére hosszú évtizedes tibeti tartózkodása során is rábukkant a forrásokban Kőrösi Csoma Sándor és bennük csillant fel ifjukori álma, a magyar őshaza megtalálásának lehetősége.

Darjeerlingben 1842-ben bekövetkezett halála akadályozta meg abban, hogy több mint ötvenéves fejjel eljusson a sárga ujgurok - a jugarok - földjére.
Az ujgurok éppen az elzárt fekvésű szálláshelyeik miatt igen jól megőrizték ősi hagyományrendszerüket, szokásaikat. Nem csoda, ha manapság a kínai kutatók "élő néprajzi múzeumnak" tekintik a jugarok lakta területeket. A jugarok különleges népzenéjükről is ismertek. A pentatonikus hangskálára épülő ereszkedő dallamvonalú népdalaiknak csak a Nagy Népvándorlás nyugati végpontjában, itt, nálunk a Kárpát-medencében található rokona - a magyar népdalokban. Az ujgur "kollektív népi emlékezet" igen sokat megőrzött a nyugatra vándorolt rokonnépektől. A tanult, egyetemet végzett ujgurok teljesen magától értetődően beszélnek a magyar rokonságról, sőt a rokonságot egyes ujgur iskolai tankönyvek is tényként közlik.

Kőrösi Csoma Sándor - joggal feltételezhetjük - a magyarok őseivel kapcsolatban nagyon széles ismeretkörrel rendelkezett, amelyre építette rendíthetetlen hitét. Akiknek beszámolt elképzeléseiről, mind kiemelték, hogy szinte tűzbejött, ha erről a kérdéskörről beszélhetett. Sajnálatosan egyedül volt ebben a témakörben. Campbell, aki barátilag és érdeklődve hallgatta utolsóként e gondolatmenetet, maga is megjegyzi, hogy "fájdalom, az elbeszélés összefüggése előttem sokkal komplikáltabb volt, mintsem azt folyamatosan feljegyezni tudtam volna." Ez a kérdéskör még tartogat titkokat. Kőrösi Csoma Sándor iratainak feltárása sem történt meg. Abban azonban reménykedhetünk, hogy az érdeklődés a Csoma hagyaték iránt csak fokozódik és a kutatás számára oly fontos nyitott légkör sem várat soká magára.

* * *
Tolnai György

Szanszkrit nyelv


Szanszkrit (saṃskṛtam)
Használat helye: Ázsia
Terület: India és Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia egyes részei
beszélők száma 6106 anyanyelvként (1981);

194 433 idegen nyelvként (1961)

rangsor: nincs az első 100 között
besorolás: Indoeurópai

Indoiráni
Indo-árja
Szanszkrit

Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv: India
Nyelv-kódok
ISO 639-1 sa
ISO 639-2 san
SIL SKT

A szanszkrit nyelv

(/saṃskṛtā vāk/ संस्कृता वाक्),

másnéven óind, az indoeurópai nyelvcsalád indo-iráni csoportjába tartozik. Az egyik legősibb indoeurópai nyelv, az egyik köznyelvi változatából származnak a mai észak-indiai indoárja nyelvek. Az ókori India és a hindu vallás máig használt liturgikus nyelve. Hasonló szerepet tölt be az indiai kultúrában, mint a latin és az ógörög az európaiban, központi szerepe van a hindu, a dzsainista és a buddhista hagyományokban. A nevében található kri igető azonos eredetű a latin creare (teremteni) igével. Legközelebbi rokona az óiráni avesztai nyelv volt. A szanszkrit és az óperzsa nyelv még igen közel álltak egymáshoz, mára azonban a belőlük kialakult modern nyelvek révén (→ perzsa nyelv és ind nyelvek) már eltávolodtak egymástól.




Hangrendszer, ragozás

Hangrendszerében fellelhetők (a többi indoeurópai nyelvtől eltérően) a hehezetes zöngés mássalhangzók /gh,dh, bh/ és megkülönbözteti a rövid és hosszú magánhangzókat /i,í stb/. Ez lehetővé teszi az ógöröghöz, latinhoz hasonló időmértékes verselést. A névszók három nemet különböztetnek meg (hímnem, nőnem, semlegesnem). Az egyes és többes szám mellett létezik a kettős szám is, (dualis → ógörög, ószláv)

Források, írás

Szanszkrit szöveg grantha írással

A legkorábbi ismert szanszkrit nyelvű szöveg a Rigvéda (/ṛgveda/ ऋग्वेद), amely része a korai hinduista kánonnak (Védák). (Valójában a védák nyelve nem szanszkrit, hanem a szanszkrithoz nagyon közel álló, és vele közös őstől származó védikus óind. A tényleges szanszkrit nyelv az i. e. IV. században kristályosodott ki.) A legtöbb szanszkrit szöveget az ókori és középkori Indiában írták. Mivel a szanszkrit nyelvet igen hosszú időn át hatalmas területen használták, szanszkrit írás nem létezik; különböző korokban és területekben más-más ábécét használtak a leírására. A mellékelt ábrán a Dél-Indiában, tamil nyelvterületen szanszkrithoz használt grantha írás látható; manapság leggyakoribb az észak-indiai dévanágarí (devanāgarī देवनागरी) ("istenvárosi") nevű betűírás, amely feltételezések szerint az i. e. IX. sz.-i föníciai ábécére vezethető vissza. Az írás balról jobbra irányú. A szankszrit nyelvben leggyakoribb "a" hangot nem jelöli, ha csak egyéb jelölés nincs.

Nyelvi példák

A Bhagavad-gíta első versszaka:

| धृतराष्ट्र उवाच
धर्मक्षेत्रे कुरुक्षेत्रे समवेता युयुत्सवः
मामकाः पाण्डवाश चैव किम अकुर्वत संजय ||

dhṛtarāṣṭra uvāca
dharmakṣetre kurukṣetre samavetā yuyutsavaḥ
māmakāḥ pāṇḍavāś caiva kim akurvata saṃjaya ||

Dhritarástra így szólt: Óh, Szanydzsaja, mit tettek fiaim és Pándu fiai, miután harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen? |-

Példamondat az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából (kiejtés egy anyanyelvi beszélőtől):

Sarvē mānavāḥ svatantratāḥ samutpannāḥ vartantē api cha, gauravadrśā adhikāradrśā ca samānāḥ ēva vartantē. Ētē sarvē cētanā-tarka-śaktibhyāṁ susampannāḥ santi. Api ca, sarvē’pi bandhutva-bhāvanayā parasparaṁ vyavaharantu.

Külső hivatkozások

Fórizs László honlapján:

I

Nincsenek megjegyzések: